2011. szeptember 23., péntek

Dublinban járt az ősz...


Dublinba hamar beköszöntött az ősz. A fákról a levelek többsége már lehullott (legalábbis a mi utcánkban), egyre hűvösebbek az éjszakák is (a nappalok sosem voltak igazán melegek). Beindult a fűtésszezon (bár nálunk sosem szünetelt). Szomorúan figyeltem a budapesti időjárást...milyen jó lenne még 25 fokban sütkérezni! Az ősszel sincs persze gondom, sőt. Igazából szeretem is. Kandalló mellett melegedni, közben forró csokit szürcsölni (vagy éppen megakadályozni, hogy Abigél a tűzbe másszon ;-), hosszú sétákat tenni a friss levegőn, sütőtök és gesztenye illata száll...

Ezen ihletésre hiper-szuper egészséges salátát készítettem vacsorára. Csirkemellhez ettük köretként, de magában is igazán laktató. Fedezi a napi ajánlott zöldség/gyümölcs bevitel 4/5-ét, sok benne a C-vitamin, vas, folsav, rostok.

Egy kiseb sütőtököt (butternut squash) pucoltam meg és kockáztam fel. 2-3 feldarabolt répával ment a sütőbe 30-40 percre (pár csepp olívaolajjal locsoltam meg). A sütőtöknek kevesebb idő is elég hogy megpuholjon, a répák még kissé keményebbek maradtak, de én pont úgy szeretem, ha nincs teljesen puhára főzve.
Barna rizst főztem ki, rozsáira szedett brokkolit pároltam, tökmagot és szárított áfonyát szórtam hozzá, friss citrom kifacsart levével locsoltam meg és picit borsoztam.

A megmaradt salátából Abigél is kedvére falatozhatott (a magvak kivételével minden mást ehet belőle), így neki külön már nem kellett főznöm :)

Adagonként 266 kcal, 12 gramm fehérje, 43 gramm szénhidrát, 7 gramm zsír, 7 gramm rost, 18 gramm cukor, 0,05 gramm só.

(Megjegyzés: a barna rizs tápértéke jóval magasabb mint fehér társáé. Rizscsíra fogyasztásával pl. elkerülhető/csökkenthető a vastagbélrák kockázata is, kiváló magas vérnyomás ellen, a benne lévo y-aminobutyric-sav révén pedig segíti az értelmi funkciókat, csökkenti a vércukorszintet.)

Forrás: BBC Good Food September

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

(Ady Endre: Párizsban járt az ősz)

2011. szeptember 19., hétfő

Noma: az új hitvallás


“Noma is not about olive oil, foie gras, sun-dried tomatoes and black olives. On the contrary, we’ve been busy exploring the Nordic regions discovering outstanding foods and bringing them back to Denmark: Icelandic skyr curd, halibut, Greenland musk ox, berries and water. In much the same fashion, we continue to look out for new sources of inspiration in Denmark – and in the rest of the Nordic countries as well – to ensure reliable sources of top-quality produce. This goes for very costly ingredients but also for more disregarded, modest ingredients such as grains and pulses, which you’ll taste here in new and unexpected contexts.” Noma

Új szenvedély hódít a gasztrofanok körében, mely egyenesen a dán fővárosba, Koppenhágába vezet el minket. Történt ugyanis nem is olyan régen, hogy a René Redzepi által vezetett dán étterem -lesöpörve több vetélytársát is- került fel a ,Világ legjobb 50 étterme` toplista első helyére. Ez még önmagában nem is lenne olyan érdekes, azonban olyan helyről van szó ahol teljesen újfajta, a legtöbb gourmand számára ismeretlen szemléletben, technológiával és alapanyagokkal főznek.


A félig dán félig macedón származású Redzepi egészen a skandináv gyökerekig nyúl vissza, csakis szezonális és helyi termelőktől beszerezhető alapanyagokból főz. Szerinte az az összetevő, amely nem jó vajjal, sehogyan sem jó. Az ételek ízét pedig só helyett különleges, saját készítésű eceteivel hozza ki. Konyhájában 25 fajta ecet is található. ,,A receptek csupán irányt mutatnak, az ételt a szakács kell hogy igazán egyedivé és különlegessé varázsolja``.

Aki a Noma-ban jár, készüljön fel a lehetetlenre is. Ízelítőnek például füstölt fűrjtojás, szalmával bélelt kőtojásfészekben; ehető cserép melyből a gumók, növények kihúzhatók és még a ,,termőföld`` is fogyasztható (liszt, maláta, sör, földimogyorópor, cukor komponens keveréke).
Főételnek pl. marhatatár, pácolt zöldségek csontvelővel és vízitorma mártással. Rombuszhal zellerszárral, zellerkrémmel, ehető virágokkal.
A desszertek körében is újszerű ízek, édes és sós elemek keveredése a jellemző.


Az a szerencsés, aki a Noma-ba látogat, egyszerű, puritán hangulatra (pl. abroszok vagy étlap sincs, halk jazz zene is csupán az illemhelyről szűrődik ki) és fejenként legalább kb. 350 Eurót kóstáló fogyasztásra számítson.


Asztalt a honlapon is lehet foglalni, de jó előre édemes, mert hatalmas az érdeklődés. A honlapjukon feltűntetett menüválaszték pedig időről-időre változik, az éppen szezonban lévő dolgok kerülnek terítékre.

Infó: A Noma név a dán ,,nordisk`` (nordic) és ,,mad`` (étel) szavakból tevődik össze.
Cím:
Strandgade 93
, 1401 Copenhagen K, Tel: +45 3296 3297, E-mail: noma@noma.dk
Nyitvatartás:
Ebéd: Kedd-Szombat: 12.00-13.30 (12.00-16.00)
Vacsora: Kedd-Szombat: 18.30-22.00 (18.30-1.00)

Talán majd egyszer ide is elsodor a szerencse...:)

2011. szeptember 13., kedd

Nevesincs


Barátaim tették fel a kérdést nem is olyan régen: hogy jut időm főzni és a blogot is írogatni Abigél mellett. Akkor még azt feleltem, hogy főzni amúgy is kell, a bloggal meg általában akkor foglalatoskodom, ha Abigél már elaludt. 8 hónaposan (majdnem 8) megváltozik minden és nálunk már nem elég, hogy anyuka a konyhában tesz-vesz a baba meg szépen nézegeti, vagy játszik valamivel. Így mióta visszajöttünk még több időt töltünk együtt és szinte minden percben (amikor fent van) le kell foglalni valamivel. Általában a nap végén mire írásra jutna időm én már pokoli fáradt vagyok és csak aludni szeretnék.

A képen látható saláta is egy nagy kapkodás eredménye. Csirkemellet forgattam bele tojásfehérjébe, és parmezán illetve zsemlemorzsa keverékébe (fele-fele arányban). Sütőben sütöttem meg, pár karika chorizo társaságában.
Salátalevelekre pakoltam a csirkét, karikára vágott újhagymát, mini paradicsomot, dióbelet, feta sajtot. Kevés olívaolajjal és pár csepp fehérborecettel locsoltam meg. A gyomrot nem terhelte meg, nagyon jól tudtam utána aludni! :)

2011. szeptember 9., péntek

Sóból is megárt a sok


Magyarországi nyaralásunk alkalmával sok finomságban volt részünk, de azért meg kellett állapítanom jóval sósabban főzünk mi magyarok mint akár mondjuk az írek vagy más nyugatabbra lévő népek. Ez eleinte fel sem tűnt nekem, az ír konyhát pedig egyenesen íztelennek tituláltam. Az évek során aztán rájöttem nem attól lesz jóízű egy étel ha agyonsózzák. Sőt! Az ételek igazi ízét akkor tudom igazán kiélvezni, ha éppenséggel alig vagy meg sincs sózva. Sokan már akkor a sószóróért nyúlnak, mikor még meg sem kóstolták az ételt. Rosszul berögzött szokások ezek, melyeken igazán könnyen lehetne változtatni. A só helyett pl. bátrabban használjunk frissen őrölt feketeborsot vagy zöldfűszert.
A következő vacsoraötlet is kíváló példája annak, hogy nincs szükseg sóra, hanem príma fűszerek és zöldségek kombinációjával igazán jóízű eledel készíthető.

Cajun fűszerezésű lazac grillezve, avokádós paradicsomsalátával
Hozzávalók 2 személyre:
2 db lazacfilé
1 lime kifacsart leve
csipetnyi csilipor
1/2 teáskanál őrölt füstölt pirospaprika
1/2 teáskanál őrölt koriander mag
1/2 teáskanál őrölt római kömény
csipetnyi barnacukor

Salátához:
1 db érett avokadó kimagozva
200 gramm baby paradicsom
1 csokor friss koriander (fele felaprítva, fele leveleire tépkedve)
2-3 szál újhagyma
1 lime kifacsart leve
kevés olivaoliaj

A lazacfiléket meglocsolom a frissen facsart lime levével és 5 percig hagyom benne pácolódni. A fűszereket a csipetnyi barnacukorral egy tálkában összekeverem és a lazacok tetejét szépen bekenegetem velük. Előmelegtett sütőben vagy grillrács alatt sütöm (sütőtől függően kb. 10 percig), amíg ropogós nem lesz a teteje.

Közben a salátát is elkészítem: félbevágom a paradicsomot, a meghámozott és kimagozott avokádót félbeaprítom, a koriander felét feldarabolom , másik felét leveleire tépkedem, az újhagymát is felkarikázom. A zöldségeket egy lime kifacsart levével öntözöm meg és kevés olivaolajat is adok hozzá.

Basmati rizzsel tálalom.

Infó: adagonként 463 kcal, 31 gramm fehérje, 5 gramm szénhidrát (hmmm... a tányéromon azért jóval több van szerintem), 36 gramm zsír, 7 gramm telített zsír, 3 gramm rost, 3 gramm cukor, 0.21 gramm sót tartalmaz. A napi ajánlott sóbevitel kb. 6 gramm.

(Forrás: BBC Good Food October issue)

2011. szeptember 8., csütörtök

Csak semmi pánik


Visszajöttünk Dublinba, aholis egy félig lelakott ház és a BBC Good Food Magazin 3 legutóbbi száma fogadott. Mondanom sem kell, az utóbbiaknak jobban örültem. Még zajlik a romeltakarítás és megpróbálunk visszarázódni a hétköznapokba, ami nem egyszerű nekem sem meg Abigélnek sem. Közben nézegetem az új recepteket és gondolatban már megfőztem mind.

Addig is egy nagyon egyszerű pitét osztok meg, melynek alapja a hagyományos omlós-vajas tészta, tölteléknek pedig bármilyen gyümölcs megjárja. Rebarbarát és almát tettem bele, a rebarbarát nagyon kevés cukorral pürésítettem, 2 darab almát vékonyabb karikákra vágtam és tetejére igazgattam. Fahéjjal szórtam meg. A tésztát először magában sütöttem kb. 20 percig (kerámia babokkal, majd 5 percet anélkül ,pucéran`.) A már megtöltött pitét pedig további 10 percig sütöttem össze.
Frissen felvert tejszínhabbal ettük. Nem kirakatba való, de ízre jó! :)

2011. szeptember 6., kedd

Az utolsó vacsora




Elköszöntünk Budapesttől, elköszöntünk a nyártól. Az utolsó éjszakán barátok társaságában eszegettünk-iszogattunk. A háziasszony ez alkalommal Dóri volt, aki profi módon varázsolt mindenféle finomságot az asztalra.
Előételnek joghurtos ananászleves (John erre azt hitte valamilyen magyar specialitás), görög saláta, főtélnek pedig igazi csülök került tányérunkra. Desszert is volt: isteni Tiramisu (a kép arról sajnos nem sikerült).
Ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást! :)
Bye bye Budapest...